A padlás ma már valóság
A műhely elkészült. A panyizsuzsi padlás, amiről fél évig csak mesék szóltak itt a blogon ma már valóság. Ezt a blogbejegyzést itt gépelem az új asztalomnál, a fény beragyog és a műhelyben még a friss festék illata száll. Felemelő pillanat mennyiszer álmodtam ezt az elmúlt hónapokban. Márciusban még csak inspirációk címmel írtam, hogy mennyire várom azt a pillanatot, mikor az én istállóajtóm gördül a sínen. Eljött a nap! A pink ajtó valóban csodás hangot ad, a látványról nem is beszélve.
A műhely másik karakteres darabja a kredenc, amiről még nem írtam. egy régi darab,ami sok mindent látott már szép és nehéz pillanatokat is megélt valakinek a konyhájában. És most egy műhelybe került és megannyi apróságnak lesz tárolója.
A falon katonás rendben sorakoznak a kis pink vödrök, amibe a rendeléseket tesszük, amíg a számlák és a borítékcímkék elkészülnek. Annyira örülök, hogy találtam pink színű vödröcskéket hozzá.
A pink színről meg kell jegyeznem, hogy nem úgy indultam neki a műhelyépítésnek, hogy ez, vagy az pink lesz, hanem jártomban-keltemben figyeltem a pink dolgokra online és offline. Ebben nagy segítségemre voltak a barátok és ismerősök is, akik sokszor megleptek valami pink csodával. Így mire a végső berendezésre került a sor komoly pink gyűjteményem volt, melyek mind megtalálták a helyüket. (Megj. A négyévesemmel mostanában ha vásárolni megyek, akkor ha meglát bármilyen pink dolgot, akkor hangosan kiabálni kezd, hogy PANYIZSUZSI PINK. )
A polcokat ha jól megnézitek, akkor a 70-es évek betonvasból hajlított polcai jutnak eszetekbe.Ez nem véletlen. Egy éve komoly gyűjtőmunkát végeztem a vaterán és folyamatosan vásároltam a vas polckonzolokat. A végén két párat vittem el először homokfújatni, majd pinkre szintereztetni (porfestés, amit az anyagra égetnek).
Az az utolsó pedig a kedvenc képem: a mosogató tengelyébe varázsolt, szintén vaterás kis szekrény. Ő is a polcokkal együtt változott pinkké, a fáradt, kopott fehérből. Valamiféle katonai elsősegély szekrényke lehetett Külön érdemes megfigyelni a nyitóját. Egyszerűen csodálatos. A felette lévő órát a férjem találta nekem. Neki, külön köszönet, hogy kibírta a nyarat, a kiköltözéssel és az összes “kreativizmusommal” együtt, mert amikor nem lett kész a kredenc a berlini utazás előtt, akkor ő naponta csiszolta és “gurította” a különböző elemeit, hogy a megnyitóra minden készen álljon! És lám sikerült! Köszönöm!
A padlásmesék nem érnek még véget, mert az elmúlt hetek történéseiről hamarosan blogbejegyzéseket írok!
Fotó: OGM




















1. Tóthné B. Krisztina
2011. szeptember 28. @ 21:16
Gratulálok, jó volt végignézni egy álom megvalósulását!
2. Timi
2011. szeptember 28. @ 22:49
Gyönyörű lett, öröm lesz itt dolgozni. Gratulálok!
3. principessa
2011. szeptember 29. @ 11:42
Eszméletlen jó lett, gratulálok hozzá! Azok a pink székek fenomenálisak. :)
4. panyizsuzsi
2011. szeptember 29. @ 22:02
Köszönöm, még lesznek posztok, a székekről, kredencről és a lépcsőről is!
5. Nagy Kata
2011. szeptember 30. @ 08:36
Ejha…ez nagyon jó lett! Gratlulálok Neked, Kedves Zsuzsi! További sok sikert és jó munkát kívánok! Üdvözlettel,
Nagy Kata
6. l.móni
2011. szeptember 30. @ 14:53
Nagyon jó lett, gratulálok:)
Kívánom, hogy sok-sok szépséget alkoss benne:)