panyizsuzsi blog: magyar iparművész ezüst ékszerek, egyedi design üvegékszerek, gyermekékszerekékszerek iparművész tárgyak tárgy tervezés szépség elegancia karakteres formavilág domináns színek kézi munka

Te kedves olvasó végigsétálsz a Wampon és az egyes asztalok szinte csak egy-egy pillanatra, maximum néhány percre villannak fel a szemed előtt.  Igazából ebbe csak most gondoltam bele, hiszen az asztal másik oldala hogy az asztal másik oldala egy egésze másmilyen WAMP. Most ezt a másik oldalt szeretném kicsit bemutatni Neked.

A WAMP nekem 2 héttel előbb kezdődik. Amikor nagyban folyik a gyártás, új termékek megvalósítáása, készletek átnézése, pótlás. Az utolsó héten vagy az előzőeket fejezem be, vagy, és ez a jobbik eset, már csak a befejező munkálatokkal foglalkozok, mint csomagolás, névjegyek, hírlevél kiküldése stb.

Optimális esetben előző este becsomagolok. És ki is készítem, hogy nehogy valami otthon maradjon, hiszen sok mindenre szükség van. A főbb elemek egy gurulós doboz, egy fakkos fa tároló, a display, a baba és a székem. Mostanra már összeálltak ezek a dolgok,  egymással kompatibilis méretbe, így jól lehet pakolni, ami azért fontos, hogy az autóhoz ne kelljen sokszor visszamenni a pakolás során. A másik nagyon fontos dolog előző nap, hogy időben lefekszem, hiszen másnap 8 órát fogok állni, mosolyogni és a vevőkkel beszélgetni. Én ezt egy nagyon szeretem és fontosnak  tartom. Egyrészt azért mert  vevő vagy akár a nézelődő ezt megérdemli, ha odajön hozzám. A másik ok, pedig online vállalkozóként a WAMP egy olyan fórum, ahol találkozok hús-vér emberekkel és ők ha akarnak, ha nem véleményt mondanak a munkáimról. Ehhez meg sem kell szólalniuk, elég egy mosoly, egy grimasz, egy fintor, egy messziről odavetett röpke pillantás. Ezeknek mind örülök, még a negatív kritikának is hiszen az ember abból épül igazán! A beszélgetések meg valódi csúcspontjai ennek a napnak.

Sokan ismerik a az ékszereimet a honlapomról, de eljönnek megnézni élőben. Mostanában egyre többen mondják, hogy bár jók a fotók, de életben még jobb! Ezt jó hallani. Persze jó sztorik is vannak. Ebben a hónapban jött egy idősebb hölgy, miután elismerő pillantásokat vetett az asztalra, megragadt a szeme a cégéremen és a következő beszélgetés zajlott le:

- Panyi – mondta – volt nekem egy Panyi Gyula nevű kollégám.

- Mérnök?

- Igen, a Vízműnél dolgoztunk együtt.

- Ő, volt az Apósom.

8 óra elteltével újfent a pakolás következik, irány az autó. A lift persze nem szokott működni, így még van egy adag cipekedés. Majd beülök a kocsiba és irány haza. Engem a friss levegő annyira kiszív, hogy Békásmegyert elhagyva a szalagkorlátra s a beton útelválasztókra koncentrálok, hogy megfelelő távolságban maradjak tőle. Itthon szó szerint beesek az ajtón. Köszönés, tusolás, majd gy pohár bor elfogyasztása közben, nagy vonalakban felvázolom a családnak a történteket és elalszom.

Másnap egy eufóriával keveredő kimerültségben leledzek. Kavarognak a fejemben a vélemények, új ötletek jönnek elő, értékelem, hogy mi volt jó és mit kellene másképp csinálni. Üvegre ilyenkor nézni sem nagyon szoktam. A férjem pakolja ki legtöbbször az autót. A dobozokból meg kedden is ráér kipakolni.

Ilyen az asztal másik oldaláról a WAMP.

Cimkék: wamp