panyizsuzsi blog: magyar iparművész ezüst ékszerek, egyedi design üvegékszerek, gyermekékszerekékszerek iparművész tárgyak tárgy tervezés szépség elegancia karakteres formavilág domináns színek kézi munka

Akik régebb óta követik a panyizsuzsi blogot, bizonyára tudják, hogy honnan indultam. Üveges család. Hobbi. Kemence. Vállalkozás. Kemencék. Az első munkatárs. Munkatársak. Mindez három és fél év leforgása alatt. Most pedig itt a műhely.

Ezalatt a három és fél év alatt mindig csak egyet léptem előre. Mindig arra az egyre vágytam, arra készültem és el is értem. Mára már megfakultak a képek, azonban ha jobban visszagondolok, eszembe jut az a pillanat, mikor a futár felhívott, hogy elmondja, hogy ma fogja kiszállítani a kemencémet. Nagy izgalommal és várakozással töltött el, amikor beadtam a saját cégem papírjait a cégbíróságra. Óriási dolognak éltem és élem meg a mai napig is. Egy cég, ami egy álom, hogy én irányíthatom, én határozhatom meg a célokat, én választhatom ki, hogy kivel dolgozzak, ugyanakkor felelősség, mert minden hónapban be kell fizetni az adókat, ki kell fizetni a munkatársakat. Élesen emlékszem még arra a pillanatra, mikor az első munkatársammal kezdtem el dolgozni. Nem volt egyszerű legbelül megemészteni, hogy most már nem minden az én kezemben van. Az eszem azért tudta, hogy igen, Ő egy profi ember és profi módon fogja a panyizsuzsi rá eső részét vinni. Második, harmadik… ezek már könnyebbek voltak.

Most pedig itt a következő nagy álom, vágy és cél. Móni, aki a panyizsuzsi marketingjén dolgozik, feltette nekem a kérdést januárban, hogy mi panyizsuzsi álma. Meg kell mondanom, hogy a tavalyi év sikereinek eufórikus hangulatában nem tudtam válaszolni erre a kérdésre. Abban a pillanatban nem volt álmom. Mérges lettem magamra. Nem dolgozhatok úgy, hogy nincsenek álmaim, vágyaim. A dühöm két napig tartott, akkor kipattant a fejemből egy akkor még távoli álom. A műhely, ami elérhetetlennek tűnt, de amiért érdemes dolgozni. A műhely, ami most még előttem van, ami most talán még kicsit megfoghatatlan, de elérhető. Gondolataimban már nagyon erősen létezik és szinte érzem, hogy ott ülök és rajzolok, üveget vágok. Hiszem, érzem és tudom, hogy valóra fog válni. Most minden idegszálammal és porcikámmal erre koncentrálok. Ez a következő lépés, ami szépen bele fog illeni a fenti sorba, mikor elkészül.

A panyizsuzsi padlás terveit Hefelle Karolina az A+ Stúdió vezető tervezője készítette.

A műhely először csak a gondolataimban élt, majd papíron és most a Budapest Bank Valóraváltó pályázata segítségével hamarosan megvalósulhat. Ugyanis a Budapest Bank lehetőséget ad egy magánszemélynek és egy vállalkozásnak valóra váltani az álmait. Akire a legtöbben szavaznak a Facebook-on, ő fogja megkapni az 1 millió forintot. Abban, hogy én nyerjem meg ezt a pályázatot, nagyon sokat tudsz segíteni. Naponta egyszer tudsz leadni szavazatot, amivel a műhelyt támogatod, hogy továbbra is sok szép ékszer és üvegtárgy kerülhessen ki onnan. Nyerjük meg együtt ezt a pályázatot!

kattints és szavazz most és minden nap!

Minden nap egy szavazatot tudsz leadni a panyizsuzsira!

Szavazás menete:

A szavazáshoz Facebook regisztrációval szükséges rendelkezni, majd klikkelj a linkre és szép sorban az alábbi feliratokra, gombokra:

• engedélyezem
• like
• szavazás ötletek
• vállalkozások ötletei
• napi toplista vagy ötlet toplista (az utóbbinál alul lehet lapozni)
• Panyi Zsuzsi mezőben SZAVAZÁS
• Share / Megosztom – akkor a barátaid is fogják látni a FB-on
• Minden nap szavazhatsz egyszer, amit előre is nagyon köszönök!

A második alkalomtól már egyszerűen csak a fenti linkre kattintva fog menni. Esetleg még egy “tovább”gombra kell kattintani, hogy eljuss az ötletemhez! Köszönöm, hogy segítesz a műhely építésben!

Fenntartható ház. Környezettudatos épület. Ökoépítészet. Közel nulla energiaigényű épületek. Ezek mind egyre népszerűbb témák. Nem véletlen. Az energiárak emelkednek és az épületeink elavultak. Sokat gondolkoztam ezen a műhely tervezésének során, a Budapest Bank is pont erre a témára indította a Valóraváltó pályázatot. Arra kíváncsi, hogy egymillió forintból ki, hogyan tud energiával, erőforrásokkal spórolni.

Szeretem az egyszerű, logikus és letisztult dolgokat. Ékszerben és belső térben is. Egyforma fontos a funkció és a forma, sőt ezek harmóniája. A legszebb, mikor a kettő egymást segíti, kiegészíti. Ha valamelyik előrébb van a másiknál, akkor valami sérül és borul az egyensúly. Legyen ez ékszer vagy épület, csak hogy a két legszélsőségesebbet említsem. A panyizsuzsi műhely tervezése során is mindkettő fontos volt.

Forma
A műhelyem az alkotásom tere lesz. Itt fognak új ékszerek születni papíron és üvegből. Ezért ennek a térnek, nyugodtnak, kiegyensúlyozottnak kell lenni. Olyan letisztult teret álmodtam, ami nem vonja el a figyelmet, ahol képes vagyok koncentrálni, alkotni.

Funkció
Ennek a térnek az esztétikumon kívűl nagyon jól kell működnie. Kell, hogy minden kézre álljon és a munkafolyamatok logikusan kövessék egymást. Ez tovább erősíti a tér harmóniáját, hiszen egyetlen ékszerhez nem kell 15 helyről elővenni az alapanyagokat és az eszközöket.

Szintén funkcionális elgondolás, hogy a műhelynek gazdaságosan kell működnie. Azzal, hogy minden a kezem ügyében van, azzal időt takarítok meg. Pénzt viszont az energiaköltségek csökkentésével tudok megtakarítani, ezért számos olyan elem épül a műhelybe, ami vagy az építési vagy a fenntartási költségeket csökkenti.

Néhány évtizede, amikor a vállalatoknál először jelentek meg a női vezetők, a férfiaktól igyekeztek ellesni a szakma fortélyait. Mára azonban gyökeresen megváltozott a helyzet. Manapság külön kategóriává nőtte ki magát a női vállalkozás és a gazdaság bizonyos szektoraiban – különösen a divatszférában – megkerülhetetlen piaci tényezővé vált.

No de milyenek is vagyunk mi, nők a munkában? Ha tulajdonságok vagy képességek mentén jellemezzük magunkat, úgy hiszem, hogy általánosságban kiemelkedő az együttműködési és kommunikációs készségünk, erősségünk a munkatársak segítése, a céltudatosság és az igényesség. Tehát a csapatmunkában otthonosan mozgunk, így egy-egy munkafolyamat során egymásba kapaszkodva, sőt egymástól inspirációt kapva repítjük a közös teljesítményünket a magasba.

2 éve egyedül vágtam neki a vállalkozásomnak. Iszonyú sok munka van mögöttem, de úgy érzem, hogy szerencsés vagyok, mert mindig sikerült a csapatomat úgy bővíteni, hogy nagyot lendítsen a panyizsuzsi fejlődésében. Komoly küldetésemnek tartom, hogy munkatársaim, együttműködő partnereim elsősorban hasonló helyzetben lévő nők, édesanyák legyenek. Jelenleg kilenc munkatárssal (grafikus, marketinges, blogger, sajtós, értékesítési asszisztens, programozó, könyvelő, üvegtechnikus és jogász) dolgozom együtt.

Mi közösen küzdünk meg mindazon női mivoltunkból fakadó nehézségekkel, amit a különböző szerepek (anya, feleség, munkatárs) magukban hordoznak. Büszkék vagyunk arra, hogy a panyizsuzsi vállalati kultúrájának alapértéke a női pozitív diszkrimináció! Ez a munkakörnyezet mindannyiunk számára azért igazán motiváló, mert nem kell választani a munka és a család között. A csapattagok egytől-egyig élvezik az életükbe lévő szerepeiket, azáltal kiegyensúlyozott és harmonikus munkatársak és édesanyák is egyben.

Ennek a nagy csapatnak természetesen korszerűbb élettér is kell, ahol a panyizsuzsi ékszereket meg tudják álmodni. Elindultunk a Budapest Bank pályázatán, mely egy millió ft-tal támogat egy vállalkozást, ha környezettudatos beruházást álmodott meg. Kérlek segíts abban, hogy mindennapi szavazataiddal valóra tudjuk váltani a terveinket!

kattints és szavazz most!

Minden nap egyszer tudod leadni a szavazatodat panyizsuzsira!

Szavazás menete:

A szavazáshoz klikkelj a linkre, majd szép sorban az alábbi feliratokra, gombokra:

• engedélyezem

• like
• szavazás ötletek
• vállalkozások ötletei
• napi toplista vagy ötlet toplista (az utóbbinál alul lehet lapozni)
• Panyi Zsuzsi mezőben SZAVAZÁS
• Share / Megosztom – akkor a barátaid is fogják látni a FB-on

• Minden nap szavazhatsz egyszer, amit előre is nagyon köszönök!

A második alkalomtól már egyszerűen csak a fenti linkre kattintva fog menni. Esetleg még egy “tovább”gombra kell kattintani, hogy eljuss az ötletemhez! Köszönöm!)

Itt állok a padláson. A gondolataimban egy csodaszép nagy műhely, a kezemben a tervrajz: alaprajz, metszetek.

A födém megnyitásával együtt azonban a pénztárcának is meg kell nyílni. Most nekikezdünk, de nem tudom mikorra lesz vége, mikorra lesz a műhely olyan, mint most az álmaiban. Ezek az aggodalmak kötik le gondolataimat és erre a Budapest Bank ad egy lehetőséget a Valóraváltó Pályázattal. A bank egy millió forintot ad egy álom megvalósításához annak, akinek a legígéretesebb a terve, akire legtöbben szavaznak. Mintha nekem találták volna ki!

Hurrá!

Mostanság sorozatban ilyen dolgok fordulnak elő velem. Ahogy elkezdődik egy új munka, elkezdünk a csapattal melózni valamin, szinte azonnal jön egy lehetőség, ami pont akkor és pont ott segít, ahol kell. Ahogy Heléna, a panyizsuzsi pr tanácsadója szokta mondani: neked csak megszületni volt nehéz! (Én nem így gondolom, bár nem tartom nehéznek az életemet.) Egy biztos, Valaki fentről nagyon figyel rám és egyengeti az útjaimat. Azt gondolom, ha minden ennyire egyirányba mutat és gördülékenyen megy, akkor biztosan jó úton járok. Az én utamon, a nekem kijelölt úton.

Elindulok. Elindulok a Budapest Bank Valóraváltó Pályázatán, hogy megnyerjem az egy millió forintot és mielőbb elkészüljön a panyizsuzsi műhely.

Régi álmom valósulhat meg, ha elkészül az új üvegdizájn műhelyem. Elindultam a Budapest Bank pályázatán, mely egy millió ft-tal támogat egy vállalkozást, ha környezettudatos beruházást álmodott meg. Kérlek segíts abban, hogy mindennapi szavazatatiddal valóra tudjam váltani a terveimet!

kattints és szavazz most!

Minden nap egyszer tudod leadni a szavazatodat rám!

Szavazás menete:

A szavazáshoz klikkelj a linkre, majd szép sorban az alábbi feliratokra, gombokra:

• engedélyezem
• like
• szavazás ötletek
• vállalkozások ötletei
• napi toplista vagy ötlet toplista (az utóbbinál alul lehet lapozni)
• Panyi Zsuzsi mezőben SZAVAZÁS
• Share / Megosztom – akkor a barátaid is fogják látni a FB-on
• Minden nap szavazhatsz egyszer, amit előre is nagyon köszönök!

A második alkalomtól már egyszerűen csak a fenti linkre kattintva fog menni. Esetleg még egy “tovább”gombra kell kattintani, hogy eljuss az ötletemhez! Köszönöm!)

Bár a Karim Rashid for VELUX álrnyékoló volt az első dolog, amit a műhelybe álmodtam, ma kiderült mégsem megfelelőek. Én egy olyan árnyékolót szeretnék, ami megtöri, de átereszti az erős fényt. Rashid árnyékolói azonban sötétítők. Most egy kicsit szomorú vagyok. :-(

Nagyon izgatott vagyok: holnap reggel kezdődnek a panyizsuzsi padlás építési munkálatai. Boldog, s egyben aggódó várakozás van most bennem!

Magam elé képzelem a nyugalmat sugárzó belső teret, a fehér falakat és a szürke öntött padlót,  hallom az ajtó gördülésének hangját és látom, ahogy a napfény a reggeli órákban a műhely asztalára süt. Várom azt a pillanatot, amikor minden bútor és tárgy a helyére került. Olyan érzés van bennem, mint amikor először lett saját szobám, saját birodalmam. Amikor még üres volt, csak nézegettem, tervezgettem, majd beköltöztem és szépen belaktam. Ez a folyamat a tér élete – az ÉN TEREM élete.

Minden életnek, minden térnek története van. Ahogy minden padlásnak is. Az én padlásom nem túl régi padlás – mégis, ha belegondolok, mi mindent látott az elmúlt években, beleborzongok. Mennyi tárgyat, emléket őriz életem jelentős és kevésbé fontos szakaszaiból…!

A múltammal teli dobozok most új helyre kerülnek. A padlásom életében lezárult egy korszak, hogy egy új, élettel teli, szebb időszaknak adja át a stafétát fehéren, pinken: a panyizsuzsi padlásnak.

Tudni kell rólam, hogy gyűjtöm a pink dolgokat. Móni, kolleganőm/ a panyizsuzsi csapat marketingese a legfőbb beszállítóm és gyakorta meglep mindenféle pink dologgal. Gyűjtési szenvedélyem a családomnak is feltűnt és egyenlőre jól tolerálják, sőt tetszik nekik. Múltkor az IKEÁ-ban járva a 4 évesem hangosan kiabált, hogy panyizsuzis gyertyát lát! Azóta pink gyertyák égnek minden étkezésnél az asztalon.

Múlt héten kedvenc lakberendező bloggereim vették elő a pinket. Nikoletti Petra a Térkultúrán egy csodás pink ajtót mutatott be. Bírom az ilyen vagány embereket, akik bevállalnak egy pink ajtót. Én is bepróbálkoztam: a panyizsuzsi padlásra vezető lépcső fémszerkezetét pinkre szerettem volna festeni fehérre mázolt fa lapokkal. Ötletemet nem díjazta senki, így maradtunk a matt szürke porszórásnál.

B. Tier Noémi a Kedvenc Otthonon világos és hófehlr belső tereket mutatott be, ahol egy-egy élénk szín többek között a pink dominál. Ez teljes mértékben az én világom és a panyizsuzsi padlás világa. mint azt már egy régebbi bejegyzésemben is írtam legelőször ezt döntöttem el a tervezés során. Fehér szürke és pink. Ha megnézitek ezeket a képeket, akkor ugyan ez a színhármas köszön vissza! Csodásak!

A panyizsuzsi padlás megtervezése a végéhez ért. Sok munka van mögöttünk – különösen Karolina mögött, hiszen én jobbára csak az igényeimmel álltam elő…!
Jó terv szerintem csakis jó beszélgetésekből tud születni. Mi pedig valóban sokat beszélgettünk, és ez meg is látszik az általunk létrejött közös alkotáson!
A tervezés roppant érdekes folyamat: nem csupán abból áll, hogy én megterveztem, az építész meg lerajzolja.  Arról nem is beszélve, hogy tervezés és tervezés között is hatalmas különbség van! Karolina például épületeket álmodik, én ékszereket.

Első alkalommal csak megnéztük a tetőteret és lefektettük a legfontosabb irányvonalakat. Aztán mesélni kezdtem a munkámról, pontosabban arról, hogy valójában hogyan dolgozom. Szerettem volna, ha nemcsak érti, de át is tudja érezni az egyes munkafolyamatok, fázisok fontosságát és sorrendjét.

Hiszem, hogy egy műhely (csakúgy mint egy konyha) roppant funkcionális tér. Épp ezért volt számomra különösen fontos, hogy ne csak a bútorok helyeit jelöljük be közösen, hanem együtt alakítsunk ki az egyes munkafolyamatok tereit. Például megérkeznek a műhelybe az üvegtáblák: hova és hogyan tudom őket szín és kódszám szerint rendezve elpakolni? Ez nemcsak azért fontos, mert így bármikor gyorsan elő tudom venni bármelyiket, hanem mert azonnal látom, melyikből kell utánrendelnem. Az üvegvágást, darabolást követően egyes táblákat visszateszek a helyükre, míg másokból ékszereket készítek. Az apró üvegdarabok a kemencéből a mosogatóba kerülnek, majd vissza a munkaasztalomra, hogy gyűrű, medál vagy éppen fülbevaló váljon belőlük. A ragasztást követően a csomagolásé a főszerep, végül az apró papírdobozkák egy polcon várják leendő gazdáikat türelmesen.

Az én műhelyemben azonban nem csak az üvegekkel történik sok minden. Mivel ebben a térben ketten, hárman fogunk folyamatosan dolgozni, mindenkinek kell, hogy legyen saját, kényelmes birodalma a munkához. Az alkotómunka apró, de fontos mozzanatai itt kapcsolódnak össze: így lesz a műhelyben bejárt út alatt az üvegtáblából egyedi ékszer. Azt szeretném, ha ez az út ugyanolyan letisztult lenne, mint az alkotásaim.

Egy hete kedden nehezen tudtam elaludni…

Este érkezett meg a panyizsuzsi padlás terveinek első változata. Azonnal kinyomtattam és rajzolni keztem. Noszalgikus érzés fogott el, hiszen már több mint 5 éve nem rajzoltam semmiféle építészeti tervrajzot.

Először csak egy rotring akadt a kezembe. Rádöbbentem, hogy már jó vastag puha váztatceruzáim sincsenek. Rotringgal pedig nem jó rajzolni, az szerkesztésre való, nem álmodozásra. Késővolt már, elővettem hát a gyerekek vastag Crayola filceit. Egy pinket és egy feketét. A feketével elkezdtem a falakat átrajzolni, ide-oda tologatni. Közben a fejemben próbáltam magam a térbe helyezni. Itt tető van felettem, ott gerenda, amott meg tér. Belmagasságok és ajtónyílások jelentek meg a képzeletemben. A kezem rajzolt, a szemem a teret vizualizálta, az agyam kattogott. Elkezdtem gondolatban berendezni a teret. Az első és legfontosabb dolog, egy óriási asztal, ahol akár hárman is tudunk dolgozni és rengeteg természetes fény éri. Kell egy üvegraktár is, ahol függőlegesen állnak a táblák és várják, hogy ékszerek készüljenek belőlük. Aztán ott vannak a kemencék, amiket nem lehet a fal mellé tolni, mert nagyon melegek. Ott van a mosogató is, ahol az üvegeket, eszközöket el lehet mosni. Jó sok polc, az ékszereknek, ahol az elkészült ékszerek várakoznak, hogy végleges helyre költözzenek. No meg kell egy íróasztal is, ahol ilyen és hasonló blogbejegyzéseket lehet írni.

Itt az ajtó, ott egy oszlop, az pedig csak válaszfal, arra a raktárpolcokat nem szerelhetem…

Egy hete szinte folyamatosan forró dróton vagyok Karolinával. A terv mindeközben alakult és formálódott a kezei alatt. Hamarosan megkapom a végleges terveket: köszi Hefi!

Íme néhány kép,amit a neten találtam és megfogott. Karolinával sokat gondolkoztunk, hogy a tető alatti alacsony területeket hogyan alakítsuk ki, különösen az ablak körül. Az egyik verzióban az íróasztalom lett volna ott, de akkor mindennek háttal lettem volna. Nem tetszett. Egyébként is, a lényeg és a fény nem az íróasztalon lesz, hanem a műhelyasztalon, ahol az ékszerek készülnek. Így a fal a képen látható módon fog elkészülni és síkban fog egészen az ablak aljáig szaladni. Ez olyan szép,mikor semmi nem töri meg a síkot.

Tolóajtó lesz ez már biztos. Sőt az is biztos, hogy ferde lesz. Az esztétikom és a tetősík találkozása szülte. Azonban nem hiszem, hogy nyert fábol fog készülni. Ez nem illik bele a szürke-fehér-pink enteriőrbe.

A tér készen van, de a tervezés még nem. Hamarosan jönnek a gépészeti kérdések, köztük a világítás, konnektorok és a szellőzés. Ez már messze nem lesz ilyen izgalmas, de nagyon fontos. Hiszen ha épp ott nincsen konnektor vagy éppen világítás ahol kellene, akkor az kényelmetlenné teszi a mindennapokat.

A múlt héten itt járt Karolina, az építész, aki felmérte és felszerkesztette a tetőteret és elkezdtünk  közösen gondolkozni, elsősorban a fényekről. Ez azért nagyon fontos nekem, mert a műhelyben a lehető legtöbb természetes fényt szeretném beengedni, hiszen az üvegek színe és csillogása természetes fényben mutatkozik meg a legszebben, nem is beszélve arról, hogy milyen jó érzés lesz szinte közvetlen az égbolt alatt ragyogó fényben dolgozni!

Ablakok

Az ablakok esetében mindenképpen tetősíkba süllyeszthető ablakokban gondolkodok. A belső kialakítására több jó példát is találtam. Nagyon szépek azok az ablakok, amikor közvetlen az ablak aljától függőlegesen elgipszkartonozzák azt a kis részt, ahova már úgysem tud senki odaférni. Ezen a képen ha megnézitek különösen szépen van megoldva,  annyira szép és letisztult, mintha kevesebb síkból állna az egész tetőtér.

Egyszerűsége ellenére ennek a megoldásnak van egy kis hiányossága, ugyanis az ablak alatti kis terek remekül kihasználhatóak tárolásra. Egy egyszerű beépített szekrény hihetetlen mennyiségű dolgot tud magába rejteni és egy műhelyben ez fontos. Erre is találtam jó példát:

Az ablakok egy részét úgy szeretném kialakítani, hogy ki lehessen látni rajta. Azonban a magasan elhelyezett ablakoknak is van egy varázsa. El tudom képzelni, hogy a műhely üvegező asztala felett jó magasan legyen egy vagy két tetőablak, ami szinte egész nap megvilágítja az asztalt. Íme egy csodás példa!

Ha már az ablakokról beszélünk, akkor egy tetőtérben nem árt, ha árnyékoló is van ezeken az ablakokon. A Velux honlapján Karim Rashid tervei alapján készült árnyékolókat is találtam. Volt köztük pink is! Ilyen biztosan lesz a panyizsuzsi padláson!

Lámpák

A lámpák esetében alapvetően kétféle megoldás közül fogok választani. Míg az egyiknél közvetlen a fogópárok aljára szerelt, vagy azok közé süllyesztett lámpatestek világítják meg a teret a másiknál a tetőről lelógó nagy lámpák látják el ugyanezt a feladatot. Hogy melyik lesz, még nem tudom, de íme néhány kép.

Lámpák közül nagyon tetszik Pongrácz Farkas Plümo lámpája.

“A Plümó rugalmas, fényáteresztő, hőálló műanyag lemezből egyszerű hajtásokkal áll össze. Formája feszes és finoman ívelt. A tárgy funkcionális, és minimális anyagot használ a természet erőforrásaiból. A felületet alkotó lemez könnyedén cserélhető más színűre vagy grafikájúra, így adva új karaktert a fénynek és a tárgynak. Ez a karakterváltás valójában egy új »bunda« a Plümón, mégis egyfajta megoldást jelenthet az »eldobható világ« megújulási igényére minimális hulladék keletkezése mellett.”

Az IKEA FADO lámpákat is el tudom képzelnia panyizsuzsi padlás világításaként.

Azért még a spotlámpákat sem vetettem el teljesen, hiszen ez még csak tervezés. Lehet, hogy minden pontosan így lesz és elképzelhető a mostani elgondolások ellenkezője is. Ha tudni szeretnéd hogy áll a panyizsuzsi padlás olvasd itt a blogon keddenként a padlásmeséket!

A múlt hét végén meglátogatott Hefelle Karolina, az építész, aki a panyizsuzsi padlást tervezi. Bár régóta ismerem Karolinát, a múlt heti találkozás egy “ismerkedés” volt. Nem zajlott komoly tervezés, csak az álmaimat vízióimat vázoltam fel. Meséltem arról, hogy mit is jelent nekem a padlás és milyen térben szeretnék ott alkotni.

Amit véglegesen sikerült eldönteni, azok a színek. A padlás meghatározó színe a fehér lesz. A gipszkarton falak és a mennyezet is ezt a színt kapja, csakúgy, mint a legtöbb bútor. Mi más egészíthetné ezt ki, mint a pink, ami a kiegészítőkben fog megjelenni. Mindemellett a harmadik, a galambszürke, ami a padlónak lesz a színe.

Ez utóbbi igen nagy igénybevételnek van kitéve, hiszen a kicsi üvegszilánkok,  szék vagy a cipő alá kerülve rendesen megkoptatják a padló felületét. Ezért az ipari öntött padló az álmom. Ez mind kopásállóságában, mind esztétikailag beleillik abba a világba, amiről most még csak álmodok..

Régóta vagyok számos hazai és külföldi lakberendezési blog rendszeres olvasója:  a különféle megoldásokkal életre keltett belső terek elvarázsolnak és csodálatos látványviláguk mindig újabb és újabb ékszerek megalkotására inspirál. Az idén nyáron készülő panyizsuzsi padlás miatt az elmúlt időszakban még fokozottabban odafigyelek az ilyen témájú blogokra és weboldalakra: valósággal “vadászom” azokat a tereket, amikben magam is szívesen dolgoznék, alkotnék.

Most megmutatok néhányat közülük, ami valamilyen szempontból különösen tetszik:

Az első műhely nem a stílusa, hanem a hatalmas üvegfala miatt nyűgözött le. S mivel a panyizsuzsi padlás szintén közvetlenül lépcső mellet lesz, komolyan elgondolkoztam egy ilyen stílusú, jellegű üvegfal-megoldáson. Akárcsak itt a képen, nekem sem kell, hogy teljesen átlátszó legyen: elég, ha épp csak átszűrődik rajta a fény. Így nemcsak a természetes napfény, de a lakás mesterséges lámpafénye is beáramlana a műhelybe – a műhely pedig “megvilágítaná” a lépcsőt. Ezzel a megoldással kapcsolatban csupán egyetlen fenntartásom van: ez elé a fal elé vétek lenne bármilyen bútort vagy tároló szekrényt tenni…!

Mivel tetőtérről és műhelyről egyszerre van szó, roppant fontosak a fényviszonyok! Épp ezért a tervezés egyik alapja kétséget kizáróan az ablakok elhelyezése lesz. Számomra roppant megnyerő, hogy az első képen milyen remekül kihasználták a tető alatti részeket a tárolásra. S mivel az én műhelyemben is rengeteg dolognak kell majd hely, ez a megoldás nekem ideális lenne! A második esetben a fény mennyisége varázsol el: ha ilyen csodaszép tetőablakaim lehetnének, télen-nyáron fényárban úszhatna a panyizsuzsi padlás…!

Ez a napsárga tolóajtó nagyon tetszik: kicsit technokrata, ugyanakkor roppant bájos is egyben. Szinte már  hallom is a kerekek hangját, ahogy kora reggel végiggördülnek a sínen és feltárul mögötte a műhely – az én műhelyem! A panyizsuzsi padlás! Ó, mennyire várom már ezt a kedves hangot!

Folytatás következik!

A múlt héten végre megszületett bennem a végső döntés: panyizsuzsi padlás készül a nyáron! Arra gondoltam, hogy az ezzel kapcsolatos tennivalókat sem halaszthatom már sokáig. Mivel magam már egy jó ideje nem gyakorlom az építész szakmát, megkerestem Hefelle Karolina építészt, hogy tervezze meg a  panyizsuzsi padlást!
Karolinát még az egyetemről ismerem és akkoriban sokat dolgoztunk együtt. Ismerem a munkáit, szeretem a szépérzékét és tudom, hogy nemcsak remekül kiegészítjük egymást, de együtt dolgozni is tudunk! Az ötleteimet bármikor tovább tudja gondolni és be is tudja építeni a saját koncepciójába. Tudom, hogy csodaszép műhelyt fog nekem tervezni!

Nagy izgalommal várom a találkozást: addigra minden gondolatomat, tervemet, álmomat össze kell gyűjtenem!

Hosszas mérlegelés után megszületett bennem a döntés az új műhelyemmel kapcsolatban. Rájöttem, hogy alkotni, tervezni én valójában csak teljes nyugalomban tudok. Nekem nem megy, hogy van fél órám és akkor csinálok néhány ékszert! Korlátlan időre van szükségem, különben az eredmény nem lesz olyan, amire büszke tudok lenni.

Így tehát a döntésem: maradok itthon és a házunk tetőterében kerül kialakításra az új panyizsuzsi műhely. Itt lesz elég hely a két kemencémnek, az elkészült ékszereimnek és a kézbesítésre váró csomagjaimnak.  Az új alkotótér teljeskörű megtervezését építész barátnőmmel hamarosan el is kezdem és a nyár folyamán végrehajtom az átépítés oroszlánrészét.

Így az őszi beköltözés, pontosabban átköltözés után a 2011-es karácsonyi ékszereket már az új műhelyemben fogom készíteni!

Ezzel a bejegyzéssel kezdetét veszi a keddenként jelentkező panyizsuzsi padlás sorozat, ahol a tervezés építés folyamatáról fogok beszámolni!

Tavaly októberben már írtam arról, hogy a jelenlegi műhelyem igencsak szűkössé vált, a nagy karácsonyi alkotás közepette azonban nem volt időm új műhely kérdésével foglalkozni – leszámítva, hogy nap mint nap szembesültem a jelenlegi alkotótér korlátaival. Mivel a most használatos helyiséget tovább bővíteni sajnos nem lehet, mindenképpen új műhely után kell néznem!
Alapvetően két alternatíván gondolkozom: egy kisebb ipari épület bérlésén/megvásárlásán vagy a saját házunk tetőterének beépítésén.
Az első verzió kivitelezése során különösen fontos szempont, hogy az új műhelynek mindenképpen Szentendrén kell lennie, mert nem szeretnék napi szinten túl sok időt utazással tölteni. Találtam is a 11-es út mellett egy könnyen megközelíthető kétszintes épületet, amihez egy különbejáratú, kisebb helyiség is csatlakozik. Gondolatban már mindent el is terveztem: alul a tárgyaló és az iroda, fent az alkotóműhely, míg a kis helyiség a panyizsuzsi bemutatóterem/bolt lenne…! Nem riaszt el az épület jelenlegi állapota sem, hiszen építész múltammal a hátam mögött mindig is magam szerettem az élettereimet formálni, kialakítani.

A második verzió a házunk tetőterének hasznosításáról szól: ez kb. 40 m2-es hasznos alapterületet jelent közvetlenül az otthonom fölött! Ez a megoldás rengeteg építészeti problémát vet fel – számomra mégis hihetetlenül izgalmas feladat az új alkotótér létrehozása és berendezése.

Jelen pillanatban a két lehetséges megoldás előnyeit és hátrányait mérlegelem. Ti hogyan döntenétek a helyemben?