panyizsuzsi blog: magyar iparművész ezüst ékszerek, egyedi design üvegékszerek, gyermekékszerekékszerek iparművész tárgyak tárgy tervezés szépség elegancia karakteres formavilág domináns színek kézi munka

Tegnap meg végre megérkeztek a kredenc fogantyúi. Ezeket már nagyon vártam. Mikor kész lett a műhely csak ideiglenesen szereltük vissza a régi vasalatokat, amiről leszedtem a több réteg festéket. Gondoltam, majd lefestetem őket. De egy vasalat elveszett. Ugyanolyat meg nem kaptam. Így vettem rájuk új, egyforma vasalatokat. Választottam hozzá szép fogantyúkat, természetesen fémből, hogy azt is lehessen porszórni. Eszter elvitte őket a porfestőhöz. Most kész vannak. Már csak fel kell őket szerelni. Ha minden jól meg, a héten meglesznek! Majd megmutatom. Addig íme a kis pinkjeim! Hogy tetszenek?

Írtam idén néhány olyan blogbejegyzést, ami valami miatt nem jelent meg itt a blogon. Aztán aktualitását is vesztette. Nem töröltem ki. Most Karácsony és szilveszter között közzé teszem őket, ami idén a blogból kimaradt címmel. Olvassátok szeretettel!

Az első csöngetést követi a következő.  Aztán újra, meg újra csengetnek. Azt mondtam, hogy nem fogok izgulni, de mégis. Gombóc van a torkomban. Életem nagy eseménye ez. 4 éve volt,hogy ez első üveg kikerült a kezem alól. Ma meg itt állok a saját műhelyem megnyitóján. Már kezdek izgulni. Te jó ég!Beszélnem is kell! Nem baj, megoldom. Felmegyünk a műhelybe.

Szerencsére O. Babarczy Veronika beszél először. Az álomról beszél, arról, hogy megvalósult egy álom. Már-már sablonosnak tűnik, de felébredek. Ez az ÉN ÁLMOM és MEGVALÓSULT! Hú ez tényleg hátborzongatóan szép. Szerencsés korban élünk, mert ez a nők évszázada, mondja. Ez így van én rengeteg lehetőséget kaptam. Nem is kaptam, mert azok vannak. Inkább észrevettem. Aztán mikor láttam, hogy ez jó, igyekeztem én is lehetőségeket gyártani. Bizony nálam mindenki ugyanolyan nő, édesanya 1-2-3-4 gyerekkel, mint én.  Ez ritka. Ennyi dolgozó nő. Máshol jó ha egy cég egyet megtűr. Én meg úgy választottam ki minden munkatársamat, hogy nő legyen. Nekem így jó. Nekem ez a fontos.

Annyira a szívemből beszél. azt hiszem én is ezt mondanám, ha ilyen szépen tudnék beszélni!

Aztán én jövök. Elcsuklik a hangom, de sikerül végigmondani. Kérdések, válaszok, történetek. Koktélozás, beszélgetés. Mindenki sokáig marad. Jól érzik magukat. Ez jó!

Ez szép munka volt: köszönöm panyizsuzsi csapat!

Írtam idén néhány olyan blogbejegyzést, ami valami miatt nem jelent meg itt a blogon. Aztán aktualitását is vesztette. Nem töröltem ki. Most Karácsony és szilveszter között közzé teszem őket, ami idén a blogból kimaradt címmel. Olvassátok szeretettel!

Dél van. Őrült fennforgás. A raktárra felteszem a függönyt. A szendvicsekért elment a férjem. A kredenc a helyére került. Csak az ajtók hiányoznak róla. Már megszáradtak, remek. Hol vannak a vasalatok, hogy felszereljék az ajtókat. Senki nem tudja. Tibi bácsi szerelte le. Tibi bácsi Veszprémben lakik. Telefon. Nála van és indul. A terasz még építési terület. Festék, spakli, létra. Közben terítünk, a koktélos készülődik. Kettőre megérkezik vasalat. Kifele a fürdőszobából egy ismeretlen hölgy áll velem szemben. Te jó ég! Biztos valaki korábban érkezett. Bemutatkozok. Ő is. Tibi bácsi felesége. Huhh, megnyugodtam!

A laptotpon elindul az építkezésről szóló diavetítés. A teraszról elviszik az építkezéshez szükséges szerszámokat. Minden készen áll. Csöngetnek.

Csak tervben  volt a műhely építés, de már róla beszéltünk. A lépcső.

Milyen? Milyen, mert a hely nem sok. Meredek lesz, ez biztos. Milyen anyag: fa, fém, beton? Esetleg ezek kombinációja. Blogokat nézek. Szép legyen és praktikus. Megtalálom az álmom: chezerbey blog. Két építész, egy régi ház, ezer ötlet és valóra vált álmok. Erre vágytam. Színek. A fa nem kérdés. Olyan, mint a parketta. Fém részek. Mondjuk pink. A család konzervatív. Nem pinkesíthetem a lakást. Megértettem. Szürke. Ez elég konzervatív.

Mikor? Mikor legyen kész a lépcső? Valahogy fel kell menni. Ha ezzel kezdünk, akkor ki kell várni, míg legyártják. Sérülhet az építkezés alatt. Ideiglenes lépcső. Ez plusz költség. Mérlegelek. Ideiglenes lépcső.

Megépítik az ideiglenest. Szép és széles. Nem meredek, de a végén nincs pihenő. Le kell ugrani róla. Az új több száz kiló. Egyben vagy darabokban? A behelyezés nagy nap lesz. Az ideiglenes lépcsőt karcsúsítani kell. Furán néz ki. Ráül az új. Első napokban csak a fém vázon közlekedünk. Végleges szerkezet, ideiglenes lépcsőfokok. Majd a végleges.

A falon díjak, oklevelek Visy Dóri ikonban és fragilban. Szép. Szeretem!

Egy műterem, egy műhely alkotásra hivatott. Munka folyik benne. Álmodozás, rajzolás és alkotás. Ez a fő célja. Nem bemutatóterem. Nincs vásárlás, nincs átvétel.

Legtöbbször ilyen egy műhely. Én azonban sokat kaptam tőletek az elmúlt években. Különösen az elmúlt időszakban. Ezért a panyizsuzsi műhelyt nem csak fotókon szeretném megmutatni. A Design Hét alkalmából két alkalommal mindenki előtt nyitva áll a pink ajtó!

Várlak Benneteket szeretettel 2011. szeptember 30-án, pénteken 13 és 17 óra közt. valamint 2011. október 3-án, hétfőn 14 és 18 óra közt!

Részletes információkért nyitottmuhely@panyizsuzsi.hu e-mailcímre!

A műhely elkészült. A panyizsuzsi padlás, amiről fél évig csak mesék szóltak itt a blogon ma már valóság. Ezt a blogbejegyzést itt gépelem az új asztalomnál, a fény beragyog és a műhelyben még a friss festék illata száll. Felemelő pillanat mennyiszer álmodtam ezt az elmúlt hónapokban. Márciusban még csak inspirációk címmel írtam, hogy mennyire várom azt a pillanatot, mikor az én istállóajtóm gördül a sínen. Eljött a nap! A pink ajtó valóban csodás hangot ad, a látványról nem is beszélve.

A műhely másik karakteres darabja a kredenc, amiről még nem írtam. egy régi darab,ami sok mindent látott már szép és nehéz pillanatokat is megélt valakinek a konyhájában. És most egy műhelybe került és megannyi apróságnak lesz tárolója.

A falon katonás rendben sorakoznak a kis pink vödrök, amibe a rendeléseket tesszük, amíg a számlák és a borítékcímkék elkészülnek. Annyira örülök, hogy találtam pink színű vödröcskéket hozzá.

A pink színről meg kell jegyeznem, hogy nem úgy indultam neki a műhelyépítésnek, hogy ez, vagy az pink lesz, hanem jártomban-keltemben figyeltem a pink dolgokra online és offline. Ebben nagy segítségemre voltak a barátok és ismerősök is, akik sokszor megleptek valami pink csodával. Így mire a végső berendezésre került a sor komoly pink gyűjteményem volt, melyek mind megtalálták a helyüket. (Megj. A négyévesemmel mostanában ha vásárolni megyek, akkor ha meglát bármilyen pink dolgot, akkor hangosan kiabálni kezd, hogy PANYIZSUZSI PINK. )

A polcokat ha jól megnézitek, akkor a 70-es évek betonvasból hajlított polcai jutnak eszetekbe.Ez nem véletlen. Egy éve komoly gyűjtőmunkát végeztem a vaterán és folyamatosan vásároltam a vas polckonzolokat. A végén két párat vittem el először homokfújatni, majd pinkre szintereztetni (porfestés, amit az anyagra égetnek).

Az az utolsó pedig a kedvenc képem: a mosogató tengelyébe varázsolt, szintén vaterás kis szekrény. Ő is a polcokkal együtt változott pinkké, a fáradt, kopott fehérből. Valamiféle katonai elsősegély szekrényke lehetett Külön érdemes megfigyelni a nyitóját. Egyszerűen csodálatos. A felette lévő órát a férjem találta nekem. Neki, külön köszönet, hogy kibírta a nyarat, a kiköltözéssel és az összes “kreativizmusommal” együtt, mert amikor nem lett kész a kredenc a berlini utazás előtt, akkor ő naponta csiszolta és “gurította” a különböző elemeit, hogy a megnyitóra minden készen álljon! És lám sikerült! Köszönöm!

A padlásmesék nem érnek még véget, mert az elmúlt hetek történéseiről hamarosan blogbejegyzéseket írok!

Fotó: OGM

Pörgős két héten vagyok túl. Nem is két hét volt, két hónap. Párhuzamosan ment a műhely építése, a két őszi kollekció tervezése, közben a gyerekeknek nyári szünet és múlt héten még egy külföldi konferencián voltam hat napig.

Ment a tányérpörgetés heteken át. A munkatársaim tartották bennem a lelket, hogy szét ne essek a nagy pörgésben. Így utólag azt érzem, hogy ha Eszter nem rakja elém a kávét a WAMP-on, Heléna nem kérdez rá naponta, hogy megrendeltem-e a szendvicseket a megnyitóra vagy Móni nem figyel oda a szállodaszobánk kulcskártyájára, akkor most valahol Berlinben lennék kialvatlanul,  műhely nélkül.

Tegnap ezért vettem ki 4 év után először egy nap szabadságot. Semmit nem csináltam, ültem a kertben, néztem az eget. Ez a nap nagyon kellett. Úgy gondolom, hogy ma reggel teljes nyugalommal tudtam feljönni a padlásra. Rend volt a műhelyben, a fejemben, a lelkemben. A következő napokban az elmúlt hetek eseményeiről, a padlásról, az utazásról és a két új kollekcióról fogok írni.

Péntektől pedig jön a design hét rengeteg meglepetéssel: a műhelyem a design héten néhány alkalommal kitárja kapuit és szeretettel vár benneteket.

Egy padlás az titokzatos, érdekes és kifürkészhetetlen. Saját életük van és sokkal többet látnak a mienkből mint mi gondolnánk. Ó, ha ezek a padlások mesélni tudnának.Mindegyiknek megvan a maga legendája, egyénisége. Egyszóval a padlásoknak stílusa van.

Én meg egy racionális álmodozó vagyok, padlással. Sokat gondolkoztam, hogy milyen legyen az enyém. Az én padlásom fiatal padlás, mindössze 10 éves. Még nem látott túl sokat, de mégis ezer kincset rejtett. Ennek ellenére biztos voltam benne, hogy nem egy minimál padlásom lesz. Az nem lenne méltó a padlások varázslatosságához.Furcsa tér lesz az én padlásom, itt egyszerre lesz művészi álmodozás és mérnöki precizitással elkészített ékszer. Elég ambivalens, de ennek kéne tükröződni a térben is. A racionális részt az IKEA fogja képviselni és erről nem is írnék többet, mert az én korosztályomban a legtöbb  nő betéve tudja az egész katalógust.

Ennél sokkal érdekesebb a műhely nem-IKEA része. Ez a történet egy jó évre is visszanyúlik. Ugyanis akkor fejembe vettem, hogy nekem szükségem van egy kredencre. Napokat töltöttem a vatera oldalain, hogy a legtökéletesebbet sikerüljön levadászni. Komoly feltételrendszernek kellett megfelelnie a műhelyem első lakberendezési tárgyának. Ekkor botlottam bele egy pöttyös üvegű remekbe. Egyből elolvadtam és leütöttem.

Mikor átvettem a bútort az eladót biztosítanom kellet, hogy jó helyre kerül, hiszen egy régi családi darabtól vált meg. Közel egy évig albérletbe száműztem álmaim bútorát. Azonban most nyáron nagy lendülettel nekiestem és elkezdtem felújítani. Őszintén szólva nem kis feladat egy ilyet megcsinálni. Szerencsére remek tanácsadóim voltak JoiVivre-ra, a Kicsi ház blog írójára és a leendő műhelyben dolgozó festőkre szakmailag mindig számíthattam. A kivitelezők pedig a legprofibb gépparkkal és izomzatukkal segítették a munkámat. (Nem kis feladat egy háromszor átlakkozott felületből kiszedni a csavarokat. Köszi Gábor!) Most a kredenc alja, polcok és fiókok nélkül kész! Huhh! A többi még hátra van. Holnap neki is kezdek!

Lesz még két székem is, amelyek már közel fél évszázados múlttal rendelkeznek, azonban most csodaszép pink műbőr huzatot kapnak. A lámpáimat pedig a tilkánál szereztem be, és gondolom magatoktól is kitaláltátok volna, hogy a vezetékek bizony pinkek lesznek.

A “fő-pink” pedig nem más hanem az istállóajtó lesz. Mikor tetőtéri enteriőröket kerestem inspiráció gyanánt több színesre festett istállóajtót találtam a neten. (Itt írtam róluk!) Nagyon megtetszett a robosztus, ipari görgőkön guruló, régimódi fazonú, de ugyanakkor harsány ajtó. Ez volt a legelső,amiben biztos voltam, hogy megtalálható lesz a műhelyemben.

Régen írtam a panyizsuzsi padlásról, mivel az elmúlt időszak nem az írásról, sokkal inkább az építésről szólt.

Olyan vagyok, mint a kezdő tányérpörgető zsonglőr a cirkuszban: nagyon igyekszem, hogy egyik tányér se essen le! Közben persze a pörgési sebesség is fontos, hiszen szeretnék minél előbb beköltözni a műhelyembe.

A képzeletemben pörgetett öt tányéromra ezt írtam “feliratnak”:

A mindennapi élet tányérja: Dobozokból élünk – a lakásunkban és a műhelyben is. A legtöbb dolog nem áll kézre, mindent keresni kell. Egy egyszerű kávézás is kihívást jelent. Olyan az egész, mint egy véget nem érő vadkempingezés.

Az őszi kollekció tányérja: Ebben van a legtöbb örömöm, mert egy teljesen újfajta kollekciót készítek. A tervezés során az üveg mellett egy másik anyaggal és egy remek alkotótárssal is barátságot kötöttem.

A lakberendezés tányérja: A lakberendezési dolgokat többségében én intézem, legalábbis próbálom. Online építkezés, azaz csak olyan boltba megyek el, ahol már előre leellenőriztem, hogy a stílusa és az árkategóriája megfelelő. Csak nézelődni most nincs idő, gyorsan, olcsón jót szeretnék, de a háromból csak kettőt lehet választani. Szinte semmi nincsen raktáron. Az ember megrendel valamit, azt nem hozzák időre vagy éppen mást hoznak helyette és azt is lassan.

Webshop tányérja: A rendelések is igen kalandosan úton jutnak el a futárhoz. A csomagolóasztalom már régen el van pakolva, a dobozok és selyempapírok egy dobozban várják, hogy körbeölelhessék az ékszereimet. Szerencsére minden egy dobozban van, ez nagyban könnyíti a helyzetet. A borítékokkal azonban bajban vagyok. Bennmaradtak a garázs legtávolabbi pontján és jelenleg az összes bútorunktól nem, hogy elérni nem tudom, de nem is látom őket. Időnként elmegyek egy szentendrei papírboltba és felvásárolom a buborékos borítékokat, hogy mentsem a helyzetet. Ezért az ékszerek is kicsit lassabban jutnak el hozzátok és nagyon hálás vagyok a türelmetekért!

Az építőipar legtrükkösebb tányérja: Ez egy  igazi meglepetéstányér, olyan, mint amit az ember az esküvőjére kap kibontja mosolyogni próbál, de valahogy nem az igazi. Ilyen a magyar építőipar. A festő később jön, mint ígérte, közben a padlókiegyenlítő 40 fokban gyorsan köt és nem lesz egyenes, a telefonvonalról meg mindenki elfelejtkezett és nem lett behúzva. Nekem is csak glettelés után jutott eszembe. Szerencsére mindenre van megoldás, de ezek a napi cukorbonbonjaim. A kedvencem a  légkondi szerelő volt,aki mikor megérkezett, bejelentette, hogy nem mer kimenni a tetőre, hogy a kültéri egységet felszerelje.

A tányérok pörögnek és pedig látom a fényt a lépcsőház végén… Már-már érzem a pillanatot,amikor beköltözök az új műhelybe, aminek a festékszagát átveszi a kemence illata és kattogása. Alkotok!

Július végén indultam el a Budapest Bank Valóra Váltó pályázatán,ahol vállalkozói kategóriában 1millió forintra pályáztam, hogy meg mielőbb elkészüljön az új műhelyem. Óriási lelkesedéssel és nagy reményekkel indultam el. Az első forduló akadályait simán vettem és bekerültem a 10 legjobba, azaz a második fordulóba.

A második fordulóban is folyamatosan kültdtétek a szavazataitokat, de mások nagyobb léptekkel haladtak. Szomorú voltam, de nem elkeseredett, ha én egyszer kitűzök valami, azt elérem. Azon gondolkoztam, hogy majd más forrást keresek a műhely és az álmom megvalósítására.

A múlt héten a pályázat lezárult. A szavazatok számát tekintve vállalkozói kategóriában az 5. helyen végeztem. A pályázat lezárása előtt néhány nappal a bank bejelentette, hogy a mindkét kategóriában felajánl egy-egy különdíjat és a különdíjasok kiválasztásáról szakmai zsűri fog dönteni. Meg kell mondanom, mikor ezt megtudtam hidegen hagyott.

Az eredmény kihirdetését keddre időzítette a bank. Kedden este azt éreztem, hogy lehet… negyed óránként frissítettem a BP Bank oldalát, közben pedig festettem a műhely leendő bútorait. Nem volt eredmény. Szerdán időm nem volt. Egész nap a városban voltam, lámpáért, villanykörtéért szaladgáltam, az új műhelybe. Délután Szentendrére visszaérve fagyizni mentem. A nagy meleg miatt leültem egy padra a templom hűs árnyékában. A telefonomról ráfrissítettem a Budapest Bank oldalára. Először csak a számszerű nyerteseket láttam, aztán legördítettem és ott volt(am). Örömömben ugrálni kezdtem. Tisztességesen is lehet nyerni. Ez jó!

Ma reggel hajnalban felébredtem. Olyan izgatott vagyok, hogy nem tudtam aludni. Jár az agya, zakatol. Megvalósul az álmom!

Köszönöm nektek akik szeretitek hordjátok a panyizsuzsi ékszereket, hogy minden nap lelkesen szavaztatok rám és bekerültem a második fordulóba. Köszönöm a Budapest Banknak és a szakmai zsűrijének, hogy kaptam egy lehetőséget, hogy mielőbb befejezhetem az új műhelyemet!

Múlt héten még a szigeteltek a mesterek, de ezen a héten már a falak készülnek. Naponta újabb feladatokkal kell szembesülni. minden nap egy új kaland, teli új feladatokkal, kihívásokkal. Legtöbb feladatot a görbe tetőgerendák jelentik, mindig úgy kanyarodnak, hogy éppen egy fal vagy egy ablak útját állták. Az A+ studió kivitelező csapata remekül veszi az akadályokat, ami a profi hozzáállásuknak köszönhető. A panyizsuzsi is működik, egy kicsit visszafogottabban és néha lassabban, de dolgozunk és igyekszünk rendeléseket mielőbb kiküldeni.

A héten először a tető kapta meg a végleges belső burkolatát, a gipszkartont. ezek után a falak váza jelent meg, majd kezdett el kinőni a padlóból. Napról napra többet lehet látni,alakul és formálódik a tér. Hamarosan az összes fal készen lesz. Már kezd valóságban is kirajzolódni a műhely.

Rengeteget megyek a padlásra, nézem és álmodozok, melyik bútort hova teszem és melyikben mit fogok tárolni. Fontos, hogy ne kelljen sokat jönni-menni a műhelyen, hanem minden kéznél legyen. Különbontottam az üvegtárolását,  előkészítését és az olvasztás utáni feladatokat valamint a csomagolást és az adminisztrációt is.

A héten megint odább kellett pakolni a kb. 150 kg üvegemet, mert útban voltak. Nagyon remélem, hogy hamarosan a végleges helyükre fogom őket pakolni, ahol színek szerint csoportosítva tudom tárolni őket!

Álmodozom, de ez már az ébredés közeli állapot! Azt mondják amit ilyenkor álmodik az ember,arra emlékezni fog reggel. ez egy maradandó álom. Falbla öntve! Hurrá!

Ez lesz a kemence helye:

Itt lesz az íróasztalom:

Ez a kép pontosan abból a szögből készült, ahonnan a múlt hetiek:

Már lassan két hete csak az álmaimról írok. A műhely álmaimról.

Közben az álmok elindultak a valósággá válás útján. Az A+ Studió profi kivitelező csapata felvonult és a műhely építése elkezdődött.

Legelsőnek a szigetelést kellett megvastagítani. Nem mintha a kemence nem lenne elég meleg, de gondolni kell a nyárra is amikor a meleget nem bent, hanem kint szeretném tartani. Ezek után helyükre kerültek az ablakok is, de erről majd egy külön blogbejegyzésben fogok írni. Hamarosan elkezdődik a gipszkartonozás,amit már alig várok, hiszen azzal véglegesen kialakulnak a terek.

Por, zaj, sitt. Ez a három még soha nem tett ilyen boldoggá. Izgalmas napokat élek. Minden napra jut ezer megoldandó kérdés,elintézendő feladat és az öröm, látni, mennyivel közelebb kerültem a célhoz,a műhelyhez. Az ÉN műhelyemhez!

Mindeközben a régi műhelyból ki kellett költöznöm.több,mint 150 kg üveget kellett megmozgatni.most egy raktárban várják a végleges helyüket, a többi ékszerrel együtt. Csak a számítógépem és a filctollaim maradtak elöl. Rajzolom az őszi kollekciót!

A tervek kikerültek a falakra, hogy mindig kéznél legyenek.

Így nézett ki a műhely,mielőtt a munkák elkezdődtek. Már kipakolni is igen nagy feladat volt!

Ez a kép szigetelés közben készült ugyanabból a szögből,mint az előző fotó!

Most a Budapest Bank lehetőséget ad egy magánszemélynek és egy vállalkozásnak valóra váltani az álmait. Akire a legtöbben szavaznak a Facebook-on, ő fogja megkapni az 1 millió forintot. Abban, hogy én nyerjem meg ezt a pályázatot, nagyon sokat tudsz segíteni. Naponta egyszer tudsz leadni szavazatot, amivel a műhelyt támogatod, hogy továbbra is sok szép ékszer és üvegtárgy kerülhessen ki onnan. Nyerjük meg együtt ezt a pályázatot!

kattints és szavazz most és minden nap!

Minden nap egy szavazatot tudsz leadni a panyizsuzsira!

Mint tudjátok, elindultam a Budapest Bank Valóraváltó Pályázatán. Szeretném, ha tényleg valóra válna a panyizsuzsi álom: minél előbb be tudjam fejezni a a környezettudatos műhelyem kialakítását.

Mikor elindultam a pályázaton, elgondolkoztam, mi közös bennem és a Budapest Bankban. Azon túl, hogy ott vezetem a céges számlámat és egy jól működő, lendületes banknak tartom, akinek használható a honlapja, eszembe jutott még egy érdekes sztori a múltamból.

Az “Úti Madonna” nevű erdei kápolna Berger János teológus professzor a Farkasvölgyben, – a még ma is meglévő – nyaralójától 300 méterre,   1883-ban emeltette. Egy 1936-os utikönyv is már mint “elhanyagolt kápolnáról” számolt be. Később a birtok a rajta álló villával és a kápolnával együtt a Wahl,  Zwack családokra, később Weiss Manfrédra szállt. A II.világháború után a területet felosztották, államosították majd a 70-es évek elején a Pilisi Parkerdőgazdaság tulajdonába került. Évek során vandál pusztítás áldozatául esett.

A 90-es évek vége felé, a Pilisi Parkerdő részéről Csepely József erdész és Baranyi Katalin erdőmérnök kezdett el foglalkozni a Farkasvölgyben található, romos állapotban álló zsebkendőnyi alapterületű kápolna ügyével. 1995-ben az erdész megemlítette dr. Nádai Béla cserkész vezetőnek, aki azonnal építész hallgatókat keresett a kápolna felújítására. Engem talált meg, majd hamarosan három évfolyamtársam állt az ügy mellé: Arany Beáta Virág, Tombor Balázs és Reith András. Hétvégenként kimentünk a kápolnához és elkezdtük felmérni és lázasan kutattuk az addigra már alig felismerhető állapotba került kápolna történetét, fotókat, leírásokat kerestünk, ami az eredeti állapotát megfelelően leírta.

Közben készítettük a terveket és terveztük a kivitelezést. Ekkor csatlakozott hozzánk ifj. Madarassy Walter, szobrász, restaurátor tanárunk. A tervünk megvalósításához azonban pénzre volt szükség. Házalni kezdtünk, rendi főépítészt és a városvédőket is megkerestünk, de pénzzel senki nem tudott segíteni. Aztán 1997-ben eljutottunk a Farkasvölgyi Baráti Körhöz, akikkel közösen nyertünk pénzt a főváros Városképvédelmi Bizottságánál, majd a Budapest Bank Budapestért Pályázatán is elindultunk, amit meg is nyertünk.

A kivitelezést  Madarassy tanár úr cégére bíztuk, aki még 1997 tele előtt elkezdte, majd 1998 tavaszán folytatta az építmény helyreállítását. Az építés során újabb részletek tárultak fel, így a terv folyamatosan változott. Madarassy tanár úr minden menthető darabot felhasznált és visszaépített a kápolnába. A megújult kápolna ünnepélyes átadására és megszentelésére 1998 október 3-án került sor.

Jól emlékszem a Budapest Bank Alkotmány utcai székházban a pályázat eredményhirdetésére. Nemrégiben átadott, csodálatos székház: nagy fehér aula, már-már patetikus tér és bennünk óriási izgalom. Lelkes egyetemistaként ott álltunk és egy álom, melyben csak néhányan hittünk, megvalósulni látszott. Átadták az okleveleket és abban a pillanatban már nem álom volt, hanem valóság! Egy lépéssel közelebb kerültünk a célhoz!

Megdöbbentő most ezeket a szinte megfakult élményeket felidézni, s rádöbbenni arra, hogy egyszer már sikerült, egyszer már bizalmat szavazott nekem és társaimnak a Budapest Bank! Most nem a bank dönt, hanem Ti, akik szeretitek, csodáljátok és viselitek a panyizsuzsi ékszereket!

Most ismét elindultam a Budapest Bank pályázatán, mely egy millió ft-tal támogat egy vállalkozást, ha környezettudatos beruházást álmodott meg. Dezsávü érzésem van és hiszek benne, hogy nem csak a pályázat izgalma, hanem az eredményhirdetés is megismétlődik! Kérlek segíts abban, hogy mindennapi szavazataiddal közösen valóra tudjuk váltani a terveinket!

kattints és szavazz most és minden nap!

Bizony,minden nap újra, meg újra le tudod adni a szavazatodat panyizsuzsira!

Szavazás menete:

A szavazáshoz klikkelj a linkre, majd szép sorban az alábbi feliratokra, gombokra:

• engedélyezem
• like
• szavazás ötletek
• vállalkozások ötletei
• napi toplista vagy ötlet toplista (az utóbbinál alul lehet lapozni)
• Panyi Zsuzsi mezőben SZAVAZÁS
• Share / Megosztom – akkor a barátaid is fogják látni a FB-on

Minden nap szavazhatsz egyszer, amit előre is nagyon köszönök!

A második alkalomtól már egyszerűen csak a fenti linkre kattintva fog menni. Esetleg még egy “tovább”gombra kell kattintani, hogy eljuss az ötletemhez! Köszönöm!

A műhelyálmom megvalósítása kapcsán szinte nincs nap, amikor ne jutna eszembe egy másik álomképem: a panyizsuzsi asztal.

A kezdet kezdetén, amikor még egyes-egyedül dolgoztam, időről időre megterítettem egy asztalt a lelkemben és képzeletben meghívtam vacsorára a leendő munkatársaimat, alkotótársaimat. Mert már akkor tudtam, hogy minden, amit panyizsuzsiként meg szeretnék valósítani, kizárólag egy különleges csapat segítségével lesz lehetséges. Odaképzeltem hát magamban, magamnak az egyes figurákat és örömömet leltem benne, hogy egyre nagyobb asztalhoz ülünk le, egyre többen.

Az ezt követő napok, hónapok és évek aztán oly gyorsan teltek, a történések, események oly tempóban követték egymást, hogy egyszercsak ott álltam a valóságban is annál az asztalnál. Év eleje volt, a hátam mögött számos sikerrel, fejlődéssel, előrelépéssel. Meghívtam hát egy étterembe a munkatársaimat, ahol nemcsak a segítségüket köszöntem meg, de beszámoltam az előző év történéseiről és meséltem a jövőbeli terveimről is nekik. Fantasztikus pillanat volt a felismerés, amikor ott ülve egyszercsak rájöttem: valóra vált az álombéli panyizsuzsi asztal!

Azóta minden év elején tartok egy ilyen panyizsuzsi vacsorát. Szeretem a hangulatát, hiszek a fontosságában. Amikor pedig új munkatársat keresek, minden egyes jelöltnél arra gondolok, vajon el tudom-e őt képzelni köztünk ennél az asztalnál.

Ettől más a panyizsuzsi, mint egyszerű munka és munkahely.

Most a Budapest Bank lehetőséget ad egy magánszemélynek és egy vállalkozásnak valóra váltani az álmait. Akire a legtöbben szavaznak a Facebook-on, ő fogja megkapni az 1 millió forintot. Abban, hogy én nyerjem meg ezt a pályázatot, nagyon sokat tudsz segíteni. Naponta egyszer tudsz leadni szavazatot, amivel a műhelyt támogatod, hogy továbbra is sok szép ékszer és üvegtárgy kerülhessen ki onnan. Nyerjük meg együtt ezt a pályázatot!

kattints és szavazz most és minden nap!

Minden nap egy szavazatot tudsz leadni a panyizsuzsira!

Szavazás menete:

A szavazáshoz Facebook regisztrációval szükséges rendelkezni, majd klikkelj a linkre és szép sorban az alábbi feliratokra, gombokra:

• engedélyezem
• like
• szavazás ötletek
• vállalkozások ötletei
• napi toplista vagy ötlet toplista (az utóbbinál alul lehet lapozni)
• Panyi Zsuzsi mezőben SZAVAZÁS
• Share / Megosztom – akkor a barátaid is fogják látni a FB-on
• Minden nap szavazhatsz egyszer, amit előre is nagyon köszönök!

A második alkalomtól már egyszerűen csak a fenti linkre kattintva fog menni. Esetleg még egy “tovább”gombra kell kattintani, hogy eljuss az ötletemhez! Köszönöm, hogy segítesz a műhely építésben!

Akik régebb óta követik a panyizsuzsi blogot, bizonyára tudják, hogy honnan indultam. Üveges család. Hobbi. Kemence. Vállalkozás. Kemencék. Az első munkatárs. Munkatársak. Mindez három és fél év leforgása alatt. Most pedig itt a műhely.

Ezalatt a három és fél év alatt mindig csak egyet léptem előre. Mindig arra az egyre vágytam, arra készültem és el is értem. Mára már megfakultak a képek, azonban ha jobban visszagondolok, eszembe jut az a pillanat, mikor a futár felhívott, hogy elmondja, hogy ma fogja kiszállítani a kemencémet. Nagy izgalommal és várakozással töltött el, amikor beadtam a saját cégem papírjait a cégbíróságra. Óriási dolognak éltem és élem meg a mai napig is. Egy cég, ami egy álom, hogy én irányíthatom, én határozhatom meg a célokat, én választhatom ki, hogy kivel dolgozzak, ugyanakkor felelősség, mert minden hónapban be kell fizetni az adókat, ki kell fizetni a munkatársakat. Élesen emlékszem még arra a pillanatra, mikor az első munkatársammal kezdtem el dolgozni. Nem volt egyszerű legbelül megemészteni, hogy most már nem minden az én kezemben van. Az eszem azért tudta, hogy igen, Ő egy profi ember és profi módon fogja a panyizsuzsi rá eső részét vinni. Második, harmadik… ezek már könnyebbek voltak.

Most pedig itt a következő nagy álom, vágy és cél. Móni, aki a panyizsuzsi marketingjén dolgozik, feltette nekem a kérdést januárban, hogy mi panyizsuzsi álma. Meg kell mondanom, hogy a tavalyi év sikereinek eufórikus hangulatában nem tudtam válaszolni erre a kérdésre. Abban a pillanatban nem volt álmom. Mérges lettem magamra. Nem dolgozhatok úgy, hogy nincsenek álmaim, vágyaim. A dühöm két napig tartott, akkor kipattant a fejemből egy akkor még távoli álom. A műhely, ami elérhetetlennek tűnt, de amiért érdemes dolgozni. A műhely, ami most még előttem van, ami most talán még kicsit megfoghatatlan, de elérhető. Gondolataimban már nagyon erősen létezik és szinte érzem, hogy ott ülök és rajzolok, üveget vágok. Hiszem, érzem és tudom, hogy valóra fog válni. Most minden idegszálammal és porcikámmal erre koncentrálok. Ez a következő lépés, ami szépen bele fog illeni a fenti sorba, mikor elkészül.

A panyizsuzsi padlás terveit Hefelle Karolina az A+ Stúdió vezető tervezője készítette.

A műhely először csak a gondolataimban élt, majd papíron és most a Budapest Bank Valóraváltó pályázata segítségével hamarosan megvalósulhat. Ugyanis a Budapest Bank lehetőséget ad egy magánszemélynek és egy vállalkozásnak valóra váltani az álmait. Akire a legtöbben szavaznak a Facebook-on, ő fogja megkapni az 1 millió forintot. Abban, hogy én nyerjem meg ezt a pályázatot, nagyon sokat tudsz segíteni. Naponta egyszer tudsz leadni szavazatot, amivel a műhelyt támogatod, hogy továbbra is sok szép ékszer és üvegtárgy kerülhessen ki onnan. Nyerjük meg együtt ezt a pályázatot!

kattints és szavazz most és minden nap!

Minden nap egy szavazatot tudsz leadni a panyizsuzsira!

Szavazás menete:

A szavazáshoz Facebook regisztrációval szükséges rendelkezni, majd klikkelj a linkre és szép sorban az alábbi feliratokra, gombokra:

• engedélyezem
• like
• szavazás ötletek
• vállalkozások ötletei
• napi toplista vagy ötlet toplista (az utóbbinál alul lehet lapozni)
• Panyi Zsuzsi mezőben SZAVAZÁS
• Share / Megosztom – akkor a barátaid is fogják látni a FB-on
• Minden nap szavazhatsz egyszer, amit előre is nagyon köszönök!

A második alkalomtól már egyszerűen csak a fenti linkre kattintva fog menni. Esetleg még egy “tovább”gombra kell kattintani, hogy eljuss az ötletemhez! Köszönöm, hogy segítesz a műhely építésben!