Egy blogger élete, bár sokszor úgy tűnhet, nem mindig csupa fény és csillogás. Amit Te látsz, az a remek programok, finom ételek, csodás lakások, DIY (=magyarul CsM, azaz csináld magad tippek) és modern üveg ékszerek. Emögött van rengeteg képszerkesztéssel és html kódolással, tárhelykereséssel és mindenféle kiegészítők le-, majd feltöltésével eltöltött idő. Ez a háttérmunka nem túl izgalmas és legtöbbször egyedül zajlik és nincs kivel megbeszélni az éppen aktuális dolgokat.
Májusban, amikor Berlinben voltam a The Hive konferencián, annyira jó volt sok más bloggerekkel beszélgetni. Jó volt fél szavakból érteni egymást. Óriási lendületet tud adni egy jó találkozás, egy értékes beszélgetés. Kitaláltam, hogy nem fogok újabb fél vagy egy évet várni ilyen találkozásokra. Miért ne lehetne összehozni egy olyan kört itthon is, ahol egymás nyelvén beszélünk. Sokáig csak érlelődött bennem a gondolta. Nem véletlen Myreille-nek, a Moksha főszerkesztőnek meséltem el először az ötletemet. Ő az akivel egy éve megbeszéljük a blogos dolgainkat és mióta egyszerre vártuk a babáinkat szinte minden egyszerre jut az eszünkbe. Myreille biztatott. Gyorsan sorra vettük a blogger barátainkat, hogy kiket hívnánk meg egy ilyen alkalomra. Csak olyan bloggerek jöhettek szóba, akik érdekes és egyedi tartalommal kápráztatják el az olvasókat. A meghívók kimentek és vártunk. Aztán jöttek a visszajelzések. Szép sorban, mind pozitív. A nyaralások miatt néhányan nem tudtak eljönni, múlt héten megtartottuk az első bloggertalálkozónkat!
Myreille mellett még Orsi a Szép Szülésélmény Dúlablogról és Vera, a Tea-roomról sárga és szürke tárgyakkal és ételekkel felszerelkezve érkeztek. Én a sárga Karcsipapír pomponjaimmal készültem az eseményre, ami tökéletes dekorációnak bizonyult Orsi és Vera süteményéhez. A galambos kép pedig egy korai munkám, az utolsó percben akadt a kezembe. Ezt a képet 12 évesen festettem rajzórán. Aztán Nagymama kapta meg valamilyen alkalomra. Tavaly, mikor kipakoltuk a házát, akkor került isét a kezembe és nem volt szívem újra megválni tőle. Most remek háttér lett belőle a sárga sütikhez.
Finom sütemények illata és látványa, pizza és a fényképezőgép kattogása töltötte be egész nap a házunkat. Jókat beszélgettünk a hétköznapi és blogos dolgainkról. Olyan hamar véget ért a nap, mintha az egész egy pillanat lett volna. Közben pedig egészen úgy tűnt, mintha már évek óta ismernénk egymást. Igazán inspiráló volt a társaság! Ennek a napnak biztosan lesz folytatása.
Másnap reggel a 6 éves bejelentette, hogy őt valami inspirálja. Megkérdeztem, hogy tudja-e, hogy mit jelent ez a szó. A válasz csak ennyi volt:
Nem, de olyan sokat mondtátok tegnap!
Olvasd el Orsi beszámolóját, Vera barackos tejszínes pite receptjét és Myreille tudósítását is a blogger találkozóról!
Vélemény, hozzászólás?