Lázár Veró nem az egyetlen a Design Heti sorozatunkban, akit a Műegyetemről ismerek. Egy évvel felettem járt és a szépérzékével már akkor kitűnt a többiek közül. Aztán sokáig, családi indíttatásból is építészként dolgozott. Mostanra ért révbe. Csakúgy mint én, léptéket váltott: épületek helyett ma ékszereket tervez. A mai nap róla szól az “Ők 10-en. Nők és teremtők.” sorozatban, ami a panyizsuzsi blog rendhagyó sorozata a Design Hét 2012 alkalmából! Veró fülbevalóját itt tudjátok megnyerni, a műhelyéről szóló cikket pedig itt tudjátok elolvasni !
Mi az amit életedbe először készítettél és a mai napig emlékszel rá vagy éppen meghatározó volt?
15-17 évesen rengeteg drótékszert készítettem. Imádtam újabb és újabb formákkal kísérletezni. Azonban komolyabb szerszámok hiányában nem tudtam tovább lépni. Nem sokkal később egyik legizgalmasabb első munkám fémmel egyetemi építész tanulmányai alatt történt. Amerikában voltam kint ösztöndíjon és tervezéssel párhuzamosan a fémszerkezetekről tanultunk. Mint a Bauhaus iskolában itt is azt a módszert követték, hogy az adott anyaggal közvetlenül meg kellett ismerkedni. Fém szobor készítését adták ki feladatul. Mindenki óriási szobrokat készített, még betont is öntöttek, ill. fémet hegesztettek. Nekem nem volt könnyű dolgom, mert egy bőrönddel érkeztem az egyetemre, nem volt nálam semmi felhalmozott anyag. Egy apró szobrot készítettem kiskanálból és acél drótokból. Nagyon izgalmas lett, a kanál és a drótok egymást feszítették, érdekesen alakultak a feszültségek közöttük. Én készítettem a legkisebb szobrot, de láthatóan a tanárok kedvence lett.
Tanultad ezt a szakmát vagy autodidaktaként vágtál bele?
Gimnazista koromban már ötvösnek készültem, de egy nagyon tehetséges hölgyet ismertem, aki láthatóan nem tudott a 90-es évek elején boldogulni a design ékszereivel. Így tovább gondolkodva, mi is legyek, apukám nyomdokaiba léptem és építészetet tanultam. Közben mindig figyeltem a kortárs ékszereket és sóvárogtam utánuk. 15 évet dolgoztam építészként. Nagyon izgalmas projectekben vettem részt, sok megvalósult épületen dolgoztam. Ez a sok év biztos vagyok, hogy nem volt hiába való. Nőként nem volt könnyű sokszor érvényesülni, az építész szakma szerintem elég férfias. Ennyi év után viszont megint felébredt bennem a vágy, hogy kitanuljam az ötvösséget. A Budai Rajzoskolán végeztem tavaly OKJ képzésen. Teljesen más volt érett fejjel tanulni. Tényleg szenvedéllyel tanultam és tanulom még most is ezt a szakmát.
Van-e mestered? Ki Ő? Mesélj róla!
Nagyon szerencsém volt, mert a Budai Rajziskolában egyből Gera Noémi kezdett tanítani. Nagyon izgalmas Noémi világa. Szerintem ő tényleg az ország egyik legtehetségesebb ékszertervezője és készítője. Nemzetközi szinten is kitűnik mindenki közül és varázslatosak a munkái. E mellett egy hihetetlen vidám jelenség. Teljesen nyitott szemlélettel tanít, ami szerintem csak előre viheti a tanulást és fejlődést.
Honnan inspirálódsz?
Nyilván az építészeti előéletem nagyon nagy hatással van az ékszereimre. Látszik is, hogy sokszor a geometriából „építkezem”. Nagyon szeretem a szép arányokat, a letisztult formákat. Az építészetben használt anyagokat is bátran felhasználom az ékszereimben. Ha szép az anyag, miért ne hordhatnánk a saját testünkön. De ezeken túl rengeteget járok a természetbe. Ez egy nagy adag szabadságot ad, biztos vagyok benne, hogy ez a hatás is érezhető az ékszereimen.
Hogyan tervezel, alkotsz?
Sokszor egy alaptéma, pályázati kiírás inspirál. De a kezembe kerülő anyagok is megihletnek. Vagy egy emlék, érzés indítja meg egy ékszer elkészítését. Nagyon érdekes, amikor egy konkrét személynek készítek valamit. Ekkor kifejezett az Ő személyisége alakítja az ékszert. Nagyon sokat rajzolok és modellezek is. A tárgyak folyamatosan fejlődnek, alakulnak. Egyik ötlet hozza tényleg a másikat.
Melyik a kedvenc alkotásod? Volt már olyan, amit annyira szerettél, hogy megtartottad?
Kedvencem a vizsgamunkám gyűrűje. Nem is tervezem eladni. „Klasszikus forma, mai anyag” volt a témám. Itt használtam először és kísérleteztem ki az üvegmozaik őrleményes anyag használatát. Úgy látom, hogy mások is nagyon felfigyelnek erre a gyűrűre. Jelenleg a VAM Design Galéria Design Now kiállításán látható.
Van-e kedvenc történeted valamelyik alkotásod műhely életéről?
Pont a héten szólt egy régi ismerősöm, hogy a reptéren egy spanyol hölgy kezén fedezte fel egy gyűrűmet. Egyből felismerte, mert annyira jellegzetes és ő is szeretne olyat saját magának. Jó érzés ezt hallani, hogy már felismerik az ékszereimet.
Alkotáson kívül mit csinálsz?
Elengedhetetlen, hogy a munkán kívül más inger is érje az embert. Az alkotás abból táplálkozik. Utazni mindig is imádtam, ha csak tehetem, elutazom. Lehet ez egy közeli vagy távoli hegy, tenger, falu vagy város. Evvel függ össze, hogy az utóbbi időben beleestem a via ferrátázásba és a tengerikajakozásba.
Pethe-Kiss Kata mondta
Nagyon szeretném!!!
genovéva mondta
Csodálatos munkák! Gratulálok!!!
Nani mondta
Gyönyörű és egyedi