Szerencsére otthon sikerült kialakítani egy kis műhelyt, ahol dolgozom. Ott van a legtöbb alapanyag, édesapámtól örökölt varrógéppel, interlockkal. Lassan alakult át a kis szoba műhellyé. Először kevesebb anyag volt, azután itt-is ott is tartottam őket. Kezdetben, kölcsönműhelyben kísérleteztem.
Ahogy eljött az ideje, átrendeztük a funkcióra váró szobát, bekerültek a gépek, a kellékekkel teli dobozok, minden a helyére került. Örülök, hogy nem kell időt töltenem az utazással, de mégsem ülök egész nap egy helyben, mert eljárok beszerezni a matériákat és a nyomtatás sem otthon történik. A babzsákok is nagyobb műhelyben készülnek. A készítési fázisok jól szétválaszthatóak, a nyuszik farkát például a kertben a legjobb csinálni.
A nyuszikról
A vattatartókon először kerámia nyuszik voltak, így kerültek nyilvánosság elé. Mindenkinek tetszettek, de valahogy nem volt az igazi. Tudtam, hogy jó az irány, csak még egy kis „élet” kell.
Amit megtudok, szeretem én csinálni ezért egy kölcsöngéppel elindultam nyuszit fotózni! Szentendrén egy kedves bácsi, Ferenc biztosította az első modelleket. Én pedig guggolva, hason kúszva nekikezdtem a munkának. Azóta tudom, hogy a nyuszik nem szeretik, ha hátulról fotózzák őket. Minden percét élveztem! Nemrégen fotóztam új nyuszikat, hamarosan ők is kaphatóak lesznek!
Vélemény, hozzászólás?