Ma a szintén szentendrei Bagdi Katával találkozhattok és ismerkedhettek meg itt a blogon!
Mi az amit életedben először készítettél és a mai napig emlékszel rá vagy éppen meghatározó volt?
Az első dolog, amit készítettem és a mai napig meghatározó, az a legelső fonott munkám, a diplomám volt. Ezáltal tisztázódott le bennem, hogy én tervezéssel, ruhák készítésével, egy különlegesebb módon szeretnék foglalkozni. Ez a darab olyan erős lett, hogy a mai napig mindenki ezt akarja tőlem megszerezni, annak ellenére, hogy ez egy egyszerű kis fekete ruha, ami minden egyes nő típusnak jó áll.
Tanultad ezt a szakmát vagy autodidaktaként vágtál bele?
Igen, már kicsi korom óta elképzelt, illetve dédelgetett álmom volt, hogy én ruhákat szeretnék tervezni, kivitelezni. A családom mindenben mellettem állt. Nagyon sokat jártam rajzolni, készültem a felvételire a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemre, ahova aztán, másodjára fel is vettek. Azután következett a szakirány választása: a régóta dédelgetett bőrös szakot vagy a kihívásokkal teli, ám nagyon különleges kötős szakirányt válasszam-e. Megjelöltem így a kötő szakot, mondván, úgyis mindenki oda akar kerülni, engem oda úgy sem…, így bátran kiállhatok amellett, hogy én megpróbáltam, de beérem a bőrszakkal is… .És a sors és vagy a tanárok döntéseként a Kötős szakra kerültem, ami magában hordozta részemről a kihívást és a ledöbbenést egyszerre. Visszagondolva, fantasztikus érzés volt bekerülni, és ott lenni egy csomó kérdőjellel együtt. Most így rágondolva, nagyon örülök, hogy ezt a nehéz ám gyönyörű szakot választottam, mert nincsenek benne határok, ha megtalálod a megfelelő anyag szín párosítást.
Van-e mestered? Ki Ő? Mesélj róla?
Konkrét mesterem nincs, nagyon fontosak a Szentendrei emberek, festőművészek, akik az élet szakaszaimat végig kísérték és sokat tanultam tőlük, Aknay János, Somogy György, Wróbel Péter, Ludányi Gábor… Sorolhatnám, nagyon sok nevet fel tudnék sorolni. Elsősorban szerencsés embernek tartom magam és valahogy mindig azzal az emberrel kerültem alkotói, vagy munka kapcsolatba, akivel együtt tovább tudtunk haladni, együtt tudtunk dolgozni.
Honnan inspirálódsz?
Az inspirálódásom, egyszerű, az összes nő , ha vékony, ha molett, ha idősebb, ha várandós… sorolhatnám, ugyanis kihívás számomra az, ha valakit felöltöztethetek .Nagyon fontos számomra az őszinteség, az emberi kapcsolatok, illetve az hogy ha tudok, segítek és oldok, mert akkor én is úgy érzem, hogy oldva vagyok. Nagyon szeretem a színeket. A diplomám előtt úgy álltam a színekhez, hogy vagy világos, vagy sötét, ez mára megváltozott, mert számomra a színek is segíthetnek a hétköznapok nehézségeiben, ezt tapasztaltam és ezt is hirdetem, a ruháimon és a kötött dolgaimon keresztül is.
Hogyan tervezel, alkotsz?
Mindig valahogy alakul, én sosem unatkozom és mindig csinálok valamit, vagy festek, vagy tervezek, vagy kötök, vagy azon gondolkozom, hogy egy egy kedvenc ruhadarabomat hogyan lehetne még praktikusabbá és hordhatóbbá tennem.Szeretem az ésszerű és könnyed hordhatóságot a kényelemmel és megfelelő színnel párosítani.
Hogy választasz anyagot/színt/formát?
Ez nagyon változó, mert fontos az, hogy mi készül belőle, kinek hova…De az is, hogy én el tudjam képzelni azon az illetőn, azt mondanám hogy az fontos, hogy egész legyen a ruha a viselőjével az alkalomra.
Melyik a kedvenc eszközöd/szerszámod?
Az ollóm, mert egyszer már a Nagynénémtől megörökölt szabászollómat ellopták. Illetve a Nagymamám centije.
Az alkotás melyik részét szereted a legjobban? Mesélj erről bővebben!
Az egészet mondhatni, én akkor tudok a legjobban dolgozni, ha nem billenek ki nem hagyom abba, mert akkor az ember nagyon pörög, ráhangolódott…, és látni szeretné a végeredményt.
Melyik a kedvenc alkotásod? Volt már olyan, amit annyira szerettél, hogy megtartottad?
Nem, úgy érzem, hogy minden egyes darabnak meg van a gazdája, mindeki és minden megtalálja a helyét, értem ezt az alatt is, hogy vannak olyan darabok amik vagy megmaradnak, vagy úgy alakul, hogy visszakerülnek hozzám, de annak akkor így kell lennie.
Alkotáson kívül mit csinálsz?
Maga a munkám.
Vélemény, hozzászólás?